A sürgősségi ellátás - mondjuk úgy - körébe tartozó betegségek, állapotok közül kevés van, ahol annyira számítanának a másodpercek, mint a szívleállásoknál. Az azonnali felismerés majd segítségnyújtás rendkívül fontos, ilyen esetekben a másodpercek dönthetnek életről-halálról. A valóságban rengeteg múlik az állapotot észlelőn, segélynyújtón, így alapvető feladat (kéne, hogy legyen) a minél szélesebb körben történő minőségi elsősegély oktatás.

Azonban miért ne vonhatnánk be az alapszintű újraélesztésben biztos tudással és gyakorlattal bíró embereket a mindennapi "munkába"? Egy új tanulmány ezt a kérdést vizsgálja, és pedig a következőképpen oldaná meg mindezt.

Mindennek az alapja egy mobiltelefonos kapcsolat lenne, melybe integrálnák a helyi katasztrófa-elhárítási rendszert. Amint érkezik a központba egy szívmegállást sejtető segélyhívás az operátorok aktiválnák a "Mobile Lifesaver Sytem"-nek (MLS, azaz Mobil Életmentő Rendszer) keresztelt rendszert és a segélykérő által megadott helyszín közelében (500m) tartózkodó, képzett elsősegélynyújtó megkapná a riasztást. Így a helyszínre tudna sietni és megkezdeni a BLS-t, amíg kiérkeznek a mentők.

Az eredmények fényében a rendszer akár működhet is. Összesen 92 "Mobile Responder" (Telefonos Segélynyújtó, TS) aktiválása történt meg a tanulmány ideje alatt. Ezek a 45%-ában a TS ért előbb a helyszínre. A 92 esetnek a 40%-a (37) volt valódi szívleállás, ezek közül 56%-ban (21) ért ki a mentők előtt a közelben tartózkodó segélynyújtó, ezek közül 30%-ban (6) indítottak újraélesztést, ami az összes valódi szívleállás 17%-át tette ki.

A tanulmány ugyan nem tér ki arra, mennyi is az annyi. Azaz mennyi időt nyertek így az áldozatok, mennyivel előbb kezdték meg az újraélesztést a képzett elsősegélynyújtók mielőtt a mentők kiérkeztek a helyszínre. Továbbá, miért csak 6 esetben kezdték meg a tényleges újraélesztést, és a legfontosabb kérdés: ez mennyiben járult hozzá egy-egy sikeres újraélesztéshez?

Ezt az elvet egyébként már alkalmazza elvileg a San Ramon Valley-i Tűzoltóság. Ott egy egyszerű mobil alkalmazást kell letöltenünk, ahogy az ebben az esetben is történne.

A rendszer ötlete szerintem nem rossz, de ezekből az adatokból messzemenő következtetéseket nem vonhatunk le. Néhány igen fontos kérdés megválaszolása pedig még hátra van: ki lehetne hitelesített mobilos elsősegélynyújtó, ki engedné be a lakásába, hogy tegyük fel elkezdje az újraélesztést, akik vállalják kedvük szerint mennének vagy maradnának otthon, etikus-e mindez? Szerintetek?

A tanulmány absztraktja itt található, a teljes tanulmány pedig itt (pdf).