,, A paramedikusnak a helyszínen egyértelműen alárendelt szerepe van az orvos felé."

Ettől feláll a hátamon a szőr (a fejemen már nincs)
Én inkább így írnám:

A paramedikusnak a helyszínen egyértelműen az orvosnak alárendelt szerepe van.

Vagy így:

A paramedikus a helyszínen egyértelműen az orvosnak van alárendelve.

Bocs, de ha valaki publikál, tanuljon meg arabusul ;-)
Egyébként a cikk élvezetes olvasmány!

Bejegyzés: Szakmáról, hivatásról, sztorikról - interjú 3 légimentővel

nem azért, mert az emberek többsége ne akarna segíteni!
hanem azért, mert ha segítesz, a végén téged húznak bajba (rendőrség, bíróság agyf@szom meg ami kell) és vonnak felelősségre!!

Bejegyzés: A Rákóczi úti eset margójára

hvg.hu/itthon/20131124_Megszolalt_a_ferfi_akinek_a_kezei_kozott

Bejegyzés: A Rákóczi úti eset margójára

@01234567: De. :(

Bejegyzés: A Rákóczi úti eset margójára

Még annyi, ezek a katasztrófa turisták először a Duna parton szúrtak szemet, hogy miközben én a homokzsákot pakolom, a büdös taplója odajön a redves phone-val miközben gürcölök filmezni, aztán mint aki jól végezte dolgát bámul még egy kicsit, majd elballag. Egyesével fujtottam volna őket a folyóba. Kíváncsi lennék ha te szenvednél balesetet, valami tahó meg a szenvedő képed filmezné, meg ahogy ott hemperegsz az utcán, ahhoz is ilyen megengedően reagálnál? Tudom, veled ez nem fordulhat elő.

Bejegyzés: A Rákóczi úti eset margójára

@Valóraváltógép: Apai nagyszüleim Pesten születtek, az anyai nagyszüleim már Pesten nőttek fel, jelenleg az "esettől kb. 10 percre gyalog lakom, úgyhogy ne magyarázd nekem mi a mindennapi nyomort látni, látok eleget. Csak én ember tudtam maradni. Ja, és remélem nem emberismerettel keresed a kenyered! :D

Bejegyzés: A Rákóczi úti eset margójára

Bocsánat, nem a sajnálatos esethez szeretnék kommentelni, csak meg szeretném kérdezni, hogy szerintetek jellemző-e , hogy az operátor a 112 vagy akár a 104 végén hatékonyan működik közre abban, hogy ne legyen segitségnyújtás.
Az elmúlt években kétszer is előfordult (érdekes módon a BAH csomópont környékén minkét alkalommal), hogy buszon-autóval forgalomban vettem észre valakit, akinek szüksége lett volna EÜ-sre. Egy idős férfi a zebra előtt feküdve, illetve egy fiatal lány fényes nappal futódresszben a gyalog nem is megközelíthető járdaszigeten szédelegve, botorkálva.
Odamenni nem tudtam, telefon elő, szabályos bemutatkozás után tényállás közlése.
Az első esetben az úriember ruházata után érdeklődtek (idézem: nem úgy néz ki ugye mint aki az operából jött?), nyilván arra utalva, hogy csöves-e, majd miután sikerült elmagyaráznom, hogy a buszon állva elhaladtam már és nem tudok több infót adni, ha jól emlékszem abban maradtunk, hogy "jól van, megnézzük".
Második alkalommal a 112-n ügyelő tag dobott a mentőkhöz, mielőtt visszaszólni tudtam volna ők pedig sajnos eszméletnél és "mozgásban lévő" emberhez nem tudnak esetkocsit küldeni, próbáljam a rendőrséget. Érthető, hogy nem a mentők dolga keresgélni egy embert, aki percek alatt amíg odaérnek, akár el is tűnhet szem elől, de ilyenkor miért nincs protokoll? Néztem utána a híreket szakmai oldalakon is, mert meg volt az esély, hogy a lány az úttestre kilépve, már nem lesz eszméleténél és főleg nem mozog, de szerencsére nem találtam semmilyen balesetre utalást később sem.

Ettől függetlenül nem vesztettem el a hitem, úgyhogy továbbra is inkább telefonálgatok látszólag feleslegesen, mint hogy valaki e hiányában kerüljön bajba.

Bejegyzés: A Rákóczi úti eset margójára

@röhögő: menj vissza faszbukra, hülyegyerek

Bejegyzés: A Rákóczi úti eset margójára

@01234567: Náluk jellemző a sápítozás a világ dolgain. Attól van, hogy keveset látnak belőle.
Szegeden meg pécsett egy hajléktalan katasztrófa, és mindent meg kell tenni érte, mert az egy EMBER. Bp-n csak egy kerülgetni való nyűg.

Ti emberségesebbnek tarthatjátok magatokat, mi meg mosolygunk rajtatok... és pontosan tudjuk, hogy ez a nagy emberség csak addig tart, amíg nem szembesültök naponta azzal, amit szegény tragédiák okoznak.
Ha ez változik, ti fogtok a leghangosabban szitkozódni miattuk. :)

Bejegyzés: A Rákóczi úti eset margójára

@Valóraváltógép: Ezt a konzekvenciát miből vontad le?

Bejegyzés: A Rákóczi úti eset margójára

@Mária: Arról mondjuk nem is beszélve, hogy mi van, ha valakinek a fejére ugrik. Most a hülyén kéne segíteni, vagy az ártatlan járókelőn, akit esetleg egész életére megnyomorított...

Bejegyzés: A Rákóczi úti eset margójára

@funfun:

"Amiről írsz, azt önzésnek és szeretetlenségnek hívják."

Nem. Az önzés az, ha valaki meztelenül kiugrik az ablakból a békés emberek közé, mert éppen ott, a nyílt utcán, látványosan akarja megölni magát.

Mit tehetnek azok a járókelők az öngyilkos nyomoráról? Mi közük van hozzá? Milyen jogon vonja be őket az öngyilkos ERŐSZAKKAL abba a helyzetbe?

Azt meg, hogy ebből vannak, akik azt a következtetést vonják le, hogy a járókelők a közönyösek, az embertelenek, mert nem mennek oda egy teátrális körülmények között, látványosan önmagát kinyíró öngyilkoshoz, az meg képmutatás.

Én összeszedtem már pár embert az utcáról, aki elesett, rosszul lett, satöbbi, volt, amikor a rendőrt is kihívtam, de ezek RÁSZORULÓ emberek voltak, akik nem tehettek arról, hogy az jutott nekik arra a napra.

A teátrális öngyilkos szerintem nem ez a kategória, és én nem ítélem el azokat, akik tegnap nem mentek oda, vagy a tegnapi esethez hasonló helyzetben nem akarnának odamenni.

Bejegyzés: A Rákóczi úti eset margójára

@01234567: Vidéki vagy.

Bejegyzés: A Rákóczi úti eset margójára

@funfun: Olyan szerintem se akarj lenni. :) Reális célok, gyermekem, ez a fejlődés kulcsa.

Bejegyzés: A Rákóczi úti eset margójára

Empátia nélküli a magyar társadalom nagy része, ezzel nap mint nap szembesül az aki viszont még nem az. Ez tény ezen nem kéne vitatkozni. A segítségnyújtás egyébként állampolgári kötelesség, és jó érzésű embernél morális. Aki meg neki áll filmezni, fotózni egy bármilyen formában szerencsétlenül járt embert, az abnormális, beteg, nézzen magába, kezeltesse magát. Bámulni sem kell megállni, ha már ugye nem segít, takarodjon, helyet ott ne foglaljon, ne gátolja, akadályozza azokat akik esetleg segítenek, egyszerű ez.

Bejegyzés: A Rákóczi úti eset margójára

@Valóraváltógép: Jó, igyekszem rengeteg tanulással, önfejlesztéssel, művelődéssel, tanulással olyan tökéletessé válni, amilyen te vagy. Bár valószínűleg esélyem sincs, annyival felsőbbrendű vagy nálam. Csak irigyelni tudlak ezért a tökéletességért.

Bejegyzés: A Rákóczi úti eset margójára

@funfun: "Látod, pont az ilyen gondolkodás az, ami miatt egy nyomorultul beteg társadalom tagjai vagyunk, nyomorult beteg egyénként."

Akkor javaslom hogy tanulj, művelődj, dolgozz azon, hogy behozd a lemaradásaidat. Ha sokáig és kitartóan csinálod, kivakaródzhatsz a nyomorodból, és akár még hasznossá is válhatsz. Még talán a társadalomnak is.

Bejegyzés: A Rákóczi úti eset margójára

@funfun: Nem, a hivatása pap, és nem önkéntes mártír. Azokat a nyomifejűeket, akikhez Ferenc pápa biztosra veheted, hogy a vékonybelükig előre fertőtlenítik ultrával, meg telitömik nyugtatóval, nehogy pont akkor jöjjön rájuk a dühöngés. Putyin is így simogat tigrist, túl nagy bátorság nem kell hozzá, de a jámbor idiótáknak jól esik nézni.

"Na meg az sem igazi keresztény hozzáállás, hogy nem fogadom be, mert biztosan elvágja a torkomat."

Te keresztény vagy? Ha nem, honnan tudod, milyen az igazi keresztény hozzáállás? Ha igen, hány hajléktalant fogadtál be?

" Ilyen alapon a segítségnyújtás elmulasztására is van felmentés: még felém kapna utolsó erejével, és kárt tenne benne, meg a ruhám is piszkos és véres lenne. "

Vagy ha ugyan segítőkész hülyeállat, de mégiscsak hülyeállat módra hozzákapkodsz, jóval komolyabb sérülést okozol neki, mint amilyenje volt.

Bejegyzés: A Rákóczi úti eset margójára

@Mária: De mondjuk odamenés nélkül a telefont segélyhívásra is lehet használni, nem csak fotózásra.
Amiről írsz, azt önzésnek és szeretetlenségnek hívják. Persze, dönthet úgy bárki (te is, én is), ha lát egy balesetet, továbbhajt. Egyéni szabadság. Csak nem emberséges és nem erkölcsös.
Amúgy lehet, és ezt őszintén írom, adott szituációban pont te lennél, aki odamegy segíteni, és én lennék, aki elhúz. Ez a félelmetes, nem ösztönösen jön, hogy jót tegyünk, hanem hat ránk az, amit tapasztalunk.

Bejegyzés: A Rákóczi úti eset margójára

@Valóraváltógép: Aha, értem. Akkor a szakmája pap, és nem a hivatása. Ferenc pápa meg mindenféle nyomifejűeket simogat. Ő nem fél, hogy elkap valamit? Vagy Jézus, mikor hozzáért a leprásokhoz? Egy papnak nem az lenne a dolga, hogy Krisztus tanítását a gyakorlatban is megvalósítsa, és példát mutasson a rábízott nyájnak?
Na meg az sem igazi keresztény hozzáállás, hogy nem fogadom be, mert biztosan elvágja a torkomat. Ez inkább előítélet. Ilyen alapon a segítségnyújtás elmulasztására is van felmentés: még felém kapna utolsó erejével, és kárt tenne benne, meg a ruhám is piszkos és véres lenne.
Látod, pont az ilyen gondolkodás az, ami miatt egy nyomorultul beteg társadalom tagjai vagyunk, nyomorult beteg egyénként.

Bejegyzés: A Rákóczi úti eset margójára