Azt hiszem az egyetlen város a világon, ahol nem szeretném, ha megállna a szívem az Velence.

Na jó persze, hogy sehol se szeretném, ha efféle történne, de ott a legkevésbé. Utak híján marad a víz, azon pedig a hajók csónakok. Íme, ilyen a velencei mentős élet, hajóval vonulással. Most már csak a kórházak sürgősségi osztályaira lennék kíváncsi, meg a betegátadásra... (aztán később rátaláltam erre a videóra)

Velencében egyébként több hajó is szolgálatot teljesít. A képeken is látható sárga hajók, oldalukon a 118-as számmal elsősorban a komoly esetekhez vonulnak. A földi egységekhez hasonlón a hajók is rendelkeznek a lehető összes olyan eszközzel, ami a mindennapi mentőmunka elvégzéséhez szükséges. Ezen kívül még van pár szolgálat, amelyek a rutin szállítási- és az egyszerűbb mentési feladatokat látják el. Ezek többsége önkéntes (pl. a Croce verde mestre) alapon működik.

A hajó legénysége eltér számban a mentőautókon megszokottól, ugyanis a hajókapitányon kívül egy mentőtiszt (ún. vörös riasztás esetén orvos vonul, ez a súlyos esetekre érvényes), egy mentőápoló és két betegszállító (önkéntes ápoló), akik feladata a betegek ki- és behelyezése a hajóra, sekély vagy éppen mély vízben- viharos időben a nyílt tengeren történő mentés segítése.

Ezzel sem könnyebb, mint mentőautóval, sőt!

De azért van mivel menteni az aszfalton is: