Az kétségtelen, hogy az elmúlt napok időjárása igen csak próbára tett mindenkit, aki így vagy úgy, de érintett volt. A hatóság részéről természetesen sikeresnek ítéltetett a helyzet kezelése, de szinte kivétel nélkül azt olvashattuk és hallhattuk a hóban ragadtaktól, tűzoltóktól, mentőktől és egyéb hivatalos szerveknél dolgozóktól, hogy se a felkészülés, se a megoldás nem volt jól szervezett és kielégítő. És ebben a helyzetben is igaz, hogy a fejétől bűzlik a hal. Nem a kőkemény időjárásban, fagyban órákon át küzdő, dolgozó, segítő emberek ezreivel volt a probléma, sőt! Megkérdeztünk néhány mentődolgozót ők, hogy látták a rendkívüli helyzetet. Szubjektív helyzetjelentés következik.

Tegnap szolgálatban voltam, leginkább őrzött szekunder szállításokat végeztünk a megyében, de a hó miatt nagyon lassan haladtunk estefelé, néhol lépésben, mert alig lehetett látni a hóátfúvásoktól, főként Baja és Csávoly között. Ma szekundálni voltam esetkocsin, reggel húzós volt még mindig az időjárás. Az 55-ös és az 5504-es utat szakaszokban lezárták. A kollégáknak fenyegető koraszüléshez kellett menni, ahová az egyik mentőápolónk kb. 25 percet sétált gyalog, a tűzoltókkal karöltve, és a kismamát mentőhelikopterrel vitték kórházba, másképp nem lehetett megközelíteni a helyszínt. Esetkocsival 2. fokú fagyási sérülésekkel is hoztunk be beteget.

fotó: Magyar Honvédség

***

Itt még egészen emberi volt a helyzet. Megerősített szolgálatról nem tudok. Tegnap rádión lehetett hallani berendelt autóról, de hogy az mint és hogyan működött azt nem tudom én egyről hallottam. Nálunk jelenleg le van állítva az esetkocsi a hónap nagy részében. Amikor megy akkor is csak nappal (eredetileg 8-20ban dolgozik csak). Ma éjszakára lett szervezve rá személyzet, de hogy miért az jó kérdés itt már járhatóak az utak. Tegnap mi egy kanyart mentünk. A 2 órás út 4 órán keresztül tartott. Ami az irányítást illeti igyekeztek. Este már rádión hallani lehetett, hogy igyekeznek katonai segítséget kérni ám ez nem érkezett meg csak ma. A győri esetkocsi személyzet az autópályán ragadt. Este 7-8 óra fele akadtak el ma reggel 10kor még a pályán voltak étel és minden nélkül. Már a bajtársak kezdtek el szervezkedni, hogy valahogy kimennek hozzájuk mire végre bevontatták őket a legközelebbi faluba, azóta nem tudok róluk. Nem tűnt fejetlennek a szervezés és az irányítás. Tőlük telhetően igyekeztek mindenkinek mindenfajta információt megadni.

***

A készülő poszthoz pár sort szeretnék leírni… A kommunikáció a közút, a katasztrófavédelem, a rendőrség, az autópálya kezelő, honvédség között nem tudom, hogy működött-e… de, hogy az OMSZ városi irányítása senkivel nem tudott beszélni az biztos, illetve nem is kerestek minket… Vagy ha még is, akkor is csúsztak az infók. Reggel a legfontosabb dolguk a felső vezetőknek az volt, hogy a jelentéseket leírassák (ezt nyilván sejtjük, hogy miért…) kik hol mikor váltottak, ki 24 órázik, kik mikor indultak ki a beragadtak közül, kiket értesített eddig az ICS stb…, a 3 beragadt (különböző helyszíneken) mentőautó kiszabadítására egy kísérletet tettek, ezután csak az onnan származó információkra tudtak hagyatkozni, ergo telefonon támogatták őket és tördelték a kezüket… Én személy szerint a nap folyamán több két órás beutalt betegnél voltam, pár akut eset is volt a 12-ből de a pálya felé és az ideiglenes szállások felé eszükbe sem jutott, nem is juthatott, mert nem volt mivel menni.. Én ezeket a tapasztalatokat szűrtem le a 12 kivonulás között.

***

Sziasztok. Itt Pesten a havazás miatti káosz nem érezhető. Egész napunkat hajléktalan, ittas csövesekkel és kórházból-kórházba szállítással töltöttük, így nem igaz, hogy ezeket visszaszorították volna. A megerősített 24 órás szolgálatról nem kaptunk szóbeli/írásbeli tájékoztatást, egyedüli kérés szóban, hogy esetlegesen késő, vidékről érkező váltó bajtársakat várjuk meg. A Közép-mo., azon belül pesti irányítás mindig töketlen, nagy különbség nem tapasztalható, többi megyét viszont nem halljuk. Részünkről mi csak csodálkozunk a hírek szerinti elakadásokról, elzárt emberekről, a főváros teljesen autózható. Sajnos többet nem tudok írni, mi kimaradtunk a hóhelyzetből, de ahogy szokott, az Omsz nincs a helyzet magaslatán, pozitivum, hogy minden auto fut az állomásokon, így az ünnepi kötelező szám+mozgóörségekre volt legalább elég emberük.

***

Péntek kora délután indultunk, terepjáróval, benne egészségügyi felszereléssel, illetve az egyik gyorsétterem felajánlásának köszönhetően 50 sajtburgerrel és 20 pizzával, na meg persze teával. Az M1-esen indultunk el, ami le volt zárva, de le volt adva a Rendőrségre a rendszámunk, így felengedtek minket. Tatabánya környékén állt a túlnyomó többségben teherautókból álló sor vége, a leállósávot (részben) szabadon hagyták, így lassan, de tudtunk haladni (ahol nem, ott pedig kis járatokat találtunk az autók között, kivéve 100 méterenként, amikor ki kellett szállni, és terelgetni az autókat). Döbbenetes volt, egy halottszállító autó, benne koporsóval elállta az utunkat, alig találtuk meg a sofőrt. Kérdezgettük, hogy minden rendben van-e, rendben volt, néhányan elfogadtak egy-egy teát, szendvicset, de siettünk tovább. Tatánál nem jutottunk messzebbre, a leállósáv is foglalt volt már, a szembeforgalomban pedig (ahova éppen akkor érkezett meg a belügyminiszter), méteres hótorlaszok miatt a rendőrök nem ajánlották a továbbhaladást, így áttértünk az 1-es útra, ahol meg is kaptuk az első riasztásunkat: egy 70 év körüli hölgy eltűnt, a Bábolna-Nagyigmánd-Komárom háromszögben van valószínűleg, személyautóval, telefonját órák óta nem veszi fel. Elindultunk felé, azonban az útviszonyok miatt kb 2 órába telt az út. Útközben segítettünk egy defektes autónak, illetve egy árokba csúszottnak is, és siettünk tovább. Mire a keresési területre érkeztünk, a hölgyet már a Polgárőrök megtalálták, és a közeli melegedőre irányították - épségben. A mentésvezetőnk azt az instrukciót adta, hogy a 92-es km környékén szorulnak segítségre sokan, és a speciális mentőcsapatok értekezletet tartanak az egyik pihenőhelynél. Odamentünk a pihenőhelyre, ahol - annak ellenére, hogy eddig a szakmában sok rivalizálást vettem észre - rendkívül nagy összetartást véltem felfedezni: a különböző egyenruhájú emberek elvegyültek, és hamar kidolgoztuk a tervet, ami alapján megkezdjük (folytatjuk) a kárhely felszabadítását. A mi, frissen összeállt csapatunk - 3 speciális mentőcsapat emberei 3 terepjáróban - elindult Győr irányába. Pár száz métert tettünk meg, amikor OMSZ KICS-től mobilon riasztást kaptam, miszerint egy hölgy rosszul lett, nyelvi nehézségek miatt több információ nem állt rendelkezésre, csak hogy kb. hányas km-nél, és egy piros dzsekis férfi fog integetni nekünk. Rádión beszóltam a többieknek, és azonnal megfordultunk, szirénázva megkezdtük a vonulást. Nagy szerencséjük volt, ugyanis kb fél km-re lehettünk tőlük, így kivonulási időnk az útviszonyok ellenére kb. 2 perc volt! Átküzdöttük magunkat a szalagkorláton, a bokrokon, és egy akut hasas beteget találtunk, nagy alhasi fájdalmakkal, már járásképtelen volt. Közös nyelvet nem beszéltünk, így intéztünk egy telefontolmácsot, akinek a segítségével hamar kiderült, hogy valószínűleg húgyúti gyulladás, kapott egy algopyrin-nospa kombót, közülünk egy fő vele maradt, OMSZ-tól kértünk egy ONE-t, és mentünk is tovább. Továbbhaladva megtaláltuk azt a buszt, amiről legendák terjedtek facebook-on, általános iskolás gyerekeket szállító busz. Adtunk nekik ételt-italt, némi csoki is volt nálunk. Innentől végigjártuk az összes autót, mindenkitől megkérdeztük, minden rendben van-e, és aki kért, kapott teát, szendvicset. Megkezdtük felszabadítani az egyik sávot, kihúztuk a beragadt autókat, volt, hogy szakadt a vontatókötél... Kissé ijesztő volt, amikor a sötét utakon egyszer csak 10cm-re tőlünk, velünk szembe elsuhant egy fekete TEK-es tank...Rövidesen megérkezett egy busznyi tűzoltó, akik segítettek a munkában. Sorba végignéztük az összes autót, majd éjjel 1 körül elindultunk vissza, Budapest irányába. Folyton figyeltük, van-e bepárásodott ablak, segélykérés, stb. Hajnali 3-ra végeztünk, az adományok elfogytak (melyeket köszönünk szépen a névtelenségüket kérő felajánlóknak!), és sok emberen tudtunk segíteni. Úgy gondolom, szép munka volt, köszönjük a többi csapatnak az együttműködést, kitartást a most is dolgozó Bajtársaknak és az utakon lévőknek!

***

Egy osztrák cégnél dolgozom szakápolóként. Csütörtök délben indutunk egy betegért Szegedre, akit Bécsbe kellett vinni. Szegedről 5körül indultunk vissza, a gps 21:30ra írta Bécset... Este 1/2 8kor jöttünk ki Budaörsnél, a helyzetre való tekintettel kéklámpával. 45perc alatt értünk Bicskéig. A megkülönböztető jelzés segítségével kb 11kor voltunk Tata után. Kriminális a magyar közlekedési
kultúra. Ha jól tudom, átvettük a "mentőfolyosó" intézményét az osztrákoktól. Egy métert nem találtam belőle (egyébként kint is csak 70-75-ban működik), és még a leállósáv is tele volt. Vagy jöttek szembe... vagy álltak keresztbe... Azt nem tudom, mi van akkor, ha tényleg nagy a baj... Kb a 34-es km-nél -az előttünk szintén kékkel menő tűzoltóautó- megállt, és azt mondta, ha nem akar meghalni a betegünk, akkor nem megyünk tovább, állítólag kb 10km!! kocsi volt a leállósávban. Közben a mentőt többen megtalálták -szerencsére semmi lényegessel!-, volt olyan szlovák, aki a
gyerekére hivatkozott, mikor odamentem, hogy megnézzem, épp elindult a kocsisor, ő meg gázt adott... Hajnal 4 lehetett mikor épp előttünk vágták szét a szalagkorlátot, és visszafordítottak minket Bp felé. Tatabányánál lementünk az útról, tankoltunk, és az 1-esen próbálkoztunk. Az egyik faluból a rendőr nem engedhetett volna ki minket, de Mo a lehetőségek hazája, és ő megmutatta, hol tudunk kilógni. Komáromig jutottunk, de az erőd után kamion hegyek -egymás mellett- a maradék esélyt is elvették. Szlovákián, Nyitrán keresztül jutottunk el Bécsig. A szél tényleg durva volt, de ha időben, és rendesen elkezdenek takarítani - esetleg sózni-, és a kamionok kulturáltan, vagy egyáltalán nem közlekednek, talán kisebb lehetett volna a baj. Nem beszélve arról, ha nem az osztrák vöröskeresztnek kéne jönnie segíteni, hanem esetleg egy ilyen problémát meg tudnánk oldani házon belül...(úgyis gond lesz a belvízzel is)

Várjuk a további hozzászólásokat/véleményeket a témával kapcsolatban mentődolgozóktól!