...avagy feljelentést tesz az OMSZ, ha a mentődolgozókat atrocitás éri.

Az Országos Mentőszolgálat közleményét olvasva Besenyő Pista bácsi gondolatai jutnak eszembe a semmiről. “Mi van? Semmi? Ha semmi nincs, akkor az épp’, hogy nem semmi. Az meg már valami, nem?”

Minden relatív tehát, nézőpont kérdése, hogy egy hírt nagy előrelépésnek tartunk, vagy semminek.

Jobb kifejezést nem tudok, hajtson fejet mindenki a kivonulók előtt. Ők egyébként meg is kapják a társadalom legnagyobb részéről azt az elismerést, amit hivatásuk megérdemel. Más kérdés persze, hogy jelenleg talán ez az egyetlen abból a temérdek dologból, amit megérdemelnének és valóban meg is kapják. De ez másik történet.

Számomra egy mentődolgozóra támadni olyas valami, mint egy gyermeket bántani, vagy egy nőt bántani. Még a bűnözők között sem „illik”. A rendőrnek is van tisztessége a bűnözők között, a mentőknek is kellene, hogy legyen. Érdekes egyébként, hogy pont nem azt tisztelik, aki segít még rajtuk is. Hiszen a mentők segítenek mindenkin, aki bajba kerül. Aztán majd Isten előtt mindenki elszámol a tetteivel, a mentők erre az elszámolásra nem tartanak igényt. Ők „csak” teszik a dolgukat: mentenek, isznak egy kávét, ha belefér aztán gyerünk tovább.

Ezeket az embereket igenis meg kell védeni.

Mondom: megvédeni.

Ha viszont a védelem látszatát keltve valójában nem történik semmi és erről nem tudnak, azzal még nagyobb bajt is lehet okozni.

Megjelent a hír: „Mostantól minden alkalommal rendőrségi feljelentést tesz az Országos Mentőszolgálat, ha a dolgozóját megtámadják. A legsúlyosabb, letöltendő börtönbüntetést kérnek a támadókra. Az elmúlt időszakban megszaporodtak az ilyen esetek, ezért lépnek fel határozottabban.”

Miért is követnek el majd emiatt kevesebb bűncselekmény a mentők sérelmére? Minek is kell örülni?

Az öröm márpedig a mentők körében általános. Közösségi oldalakon lájkolja mindenki, a dolgozók pedig örülnek: végre, lesz majd itt rend ezután. Ha ez volt a cél, sikerült. Mindenki boldog.

Lehet, csak az én számban volt keserű a reggeli kávé, amikor a hírt olvastam.

Azon már túlvagyok, ha egy bulvárhír tárgyi tévedést tartalmaz, de az ebben olvasható képtelenségtől majdnem kávéval a kezemben dobtam a hátast: A mentőszolgálat tagja ugyanis nem „december óta” minősül közfeladatot ellátó személynek a hatályos magyar jogban, hanem egész pontosan 1979. július 1-je (!!!) óta. Harminckét esztendeje, jó reggelt kívánok.

A feljelentésben letöltendő börtönbüntetést „kérni” legfeljebb a hatóság mosolyát váltaná ki, a helyzet azonban nem vicces. Azt kell világosan látni, hogy a feljelentő ilyen tárgyú kérése, javaslata, indítványa azon túl, hogy jogilag értékelhetetlen, minimum felesleges is. A rutinos rendőr, vagy ügyész szeme az ilyen sorokat egy írásbeli feljelentésben át is ugorja.

Fontos látni, hogy a büntetést az ügyész indítványozza és a bíróság szabja ki. Erre pedig elvek vannak (amelyekkel egyébként szintén lehet vitatkozni, hogy jók, vagy kevésbé jók-e, de tény, hogy léteznek), amelyeket nem a feljelentők kívánsága határoz meg. Sőt, kinevetteti magát a feljelentő.

Az elrettentéssel kapcsolatban régóta ismert tudományos tény, hogy nincs kapcsolat a büntetés szigora és a bűnözés között. Az elkövető nem azért nem követ el valamit, mert ilyen, vagy olyan büntetést kaphat érte, hanem azért, mert mondjuk tudja: úgyis elkapják, kár próbálkoznia. Nem a büntetés súlya, hanem a gyors elszámoltatás az, ami csökkenti a bűnözést. Viszont egy feljelentésnek egyikhez sincs semmi köze.

A lakos, aki éjjel majd részegen mentőkre támad, egyrészt nem is olvassa ezt a kommünikét, másrészt – hogy finom legyek – tojik rá nagy ívben.

Akkor lehet itt valamit elérni, ha az ügyészség súlyos cselekményként értékeli a mentőket ért erőszakot, a bíróság pedig ennek megfelelően szabja ki a büntetéseket ezekben az ügyekben.

A feljelentésről még annyit, hogy mivel a közfeladatot ellátó személy elleni erőszak közvádra üldözendő, ha egy rendőr van a helyszínen, máris indulnia kell(ene) az eljárásnak, még csak az OMSZ feljelentése sem kell hozzá. Persze, a nyomozó hatóságnak értesülnie kell arról, hogy kérem itt valami történt. Erre mindenképpen jó, ha megteszik a feljelentést az érintettek. De ehhez nem is kell OMSZ, egyszerűen be kell kocogni a rendőrkapitányságra, vagy éppen ki kell hívni a helyszínre a rendőrséget. Nem gondolom, hogy a rendőrség ne lenne készséges a mentő bajtársak ilyen ügyeiben.

Keserű volt a számban a reggeli kávém, mert úgy érzem, tévedésben van az a mentődolgozó, aki azt hiszi, hogy ezzel a hírrel kapott valamit és majd jobb lesz a munkája.

Sajnálom ezért a dolgozókat.

De ettől még joguk van tudni az igazságot.

Persze, erélyesen kell fellépni a mentőket ért bűncselekmények ellen, de nem másnak, mint az igazságszolgáltatásnak.

Sok módszerrel lehetne védeni a mentődolgozókat, szigorítani a büntetéseket és csökkenteni az ilyen cselekmények számát. De ez, amit olvashatunk, még csak nem is módszer. Nincs kétségem, hogy a közlemény a dolgozókért született.

Remek felismerés, ragyogóan sikeres műtét, exitus lethalis.

Remélem, azért a születendő feljelentések szükséges tartalmáról azért megkérdezik majd a jogászokat is, ha már a hír kapcsán nem történt meg. Ha most is megtörtént, a Bëlga zenekart idézve: „az a baj."

Ezeket az embereket igenis meg kellene védeni.