Hétfőn jelent meg az európai közbeszerzési értesítőben az ajánlattételi felhívás, amely lehetővé teszi 178 új mentőautó megvásárlását. Azt még májusban jelentette be az OMSZ, hogy 11 milliárd forintnyi uniós támogatás áll rendelkezésére, amiből mintegy 20 új mentőállomást terveznek építeni, több, mint 60-at felújítani, létrehozni 4 oktatási centrumot és mint most kiderült venni kb. 180 mentőautót. Közben Balog Zoltán elmondta, hogy "áttörést értünk el a mentőszolgálat megerősítésével, hiszen több mint 200 új mentőautót állítottak szolgálatba, és új mentőállomások épültek valamint komoly béremelések történtek az egészségügyi dolgozók számára." Megy a szekér ezek szerint, csak az azt hajtók nem gondolják így?

http://tuzoltosag.info/hirkep/20130607_felborult_egy_mentoauto_nyiregyhaza_kozeleben_1370596200.jpg

fotó: tuzoltosag.info

Mielőtt tovább mennénk, nézzünk pár dolgozói véleményt az áttörésről!

Első sorba szeretném elmondani, hogy 1 éve vagyok hivatalos állományban az OMSZ-nál, előtte 1 évet szekundáltam szakápolói tanulmányaim alatt, java részét önszántamból. Tehát véleményem és gondolataim ez idő alatt megszerzett tapasztalataim és tudásom alapján fog képet alkotni. Akkor vázlatosan felépítve kezdeném. Munkakörülmények: Szerencsémre egy városi állomáson dolgozom, aminek az épületét 2004-ben adták át. Az előző hónapban pedig felújították a fürdőket, a fertőtlenítő helységeket, illetve kifestettek (ami rá is fért már... Szomorú, hogy a garázst mi dolgozók festettük ki). Ebből a szempontból nagyon jó sorsom van. Egy relatíve tiszta, korszerű állomáson tölthetem a munkaidőm. A garázs tartalma: Jobb napjainkban 4 autóval dolgozunk. De ez átlag 3 autó leginkább. Egy Sprinter 2003-ból ESETkocsiként, egy 2013-as Crafter KIM/24h-s autóként és ha működik, akkor egy Ford Transit, ha nem akkor szokásos Toyota :) Az új autó mondható igazán alkalmasnak mentésre, még ha vannak olyan hibái, amit nem a gyártó talált ki... A Profile cég nagyon jól össze rakta az autót, amit nagyon okos és szakavatott döntéshozók, kicsit le is rontottak... Na de nem erről kell, hogy szó essen. Sajnos a Toyoták már teljesen kiöregedtek, alkalmatlanok a mentésre, így ezek egyáltalán nem megfelelőek mentésre. A Ford-ok még a jobbik eset, van benne hely, magas beltér és lehet bele pakolni. Alkalmasak a feladatok ellátására. Sprinterünk, pedig már megszoktuk, hogyan is kell jól elpakolni a rengeteg felszerelést. Nem olyan kicsi, de már öregszenek. De mint tudjuk, a mentés sosem alszik. Egyenruháink nem tudom, hogyan fognak kibírni 5 évnél többet, nem ám 10-et. Szépek mutatósak, a kabátot tömni lehet, annyi zsebe van, de nem hosszú távú darabok. Így összességében a munkakörülmények valakinek jók, valakinek kevésbé. Személy szerint esetkocsin dolgozom 95%-ban, így én a szerencsésebbek közé tartozom. És eljutottunk a következő ponthoz; a biztonság. Egyedül a toyota az amit nem tartok biztonságosnak, nem is szeretem, ha esetfeladathoz küldenek vele. Saját biztonságunk nem tudjuk biztosítani, nemhogy a betegét, a tépőzáras hordágyakkal... Minden más autóban tudom, h védve vagyok, hol jobban, hol elfogadható szinten. Fertőzések ellen pedig megteszünk mi is mindent, úgy ahogy a cég is megpróbál. Ebben a festőruhában nem tudok nagy védelmet látni, de valamivel próbálkoznak, ha más nincs. Maszk, szemüveg van dögivel, kesztyűhiány pedig szinte mindenhol ismert. Elismertnek tartom magam, a különböző kitüntetések és előterjesztések a várostól számomra ezt mutatják. De bevallom, teszek is érte. Nem a babérjaimon ülök. Ott vagyok, amikor kell és ott oda is teszem magam. A cég felől viszont elismerést semmit se kapok/kapunk. A nemtetszés és a "lebaszás" (már bocsánat érte) azonnal megvan ;) még kérni se kell, valamit keresnek, csak hogy meglegyen. Sajnálatos az is, hogy anonimitásba kell vonulnunk, ha véleményünk kimerjük fejteni. Ez még az építő jellegű kritikákra is igaz... Így elismerést erről az oldalról nem kapunk, a polgároktól, betegektől, hozzátartozóktól annál inkább. Lehetőségek. 1 év alatt küzdöttem fel magam egy állandó szállítós srácból esetkocsis csapattaggá. Tudásom legjavát szolgáltam, és meghozta az eredményét. A lehetőséget megkaptam az állomásvezetőtől és a helyettesétől, akik tudták, hogy jól tudom a dolgokat. De ez is inkább házon belül volt. Ezen kívül nem tudom milyen lehetőségek lehetnek. Esetleg más állomáson vezető pozíció? Ha meghirdetik belső pályázatként, biztos előkerülnek ilyen lehetőségek. Számomra nem annyira ismertek még a céges lehetőségek. Elérkeztünk a gócponthoz. A fizetés... Valljuk be, szakápolóként annyit keresni mint egy mentőtiszt, aki x évvel többet dolgozott nálam, elszomorító. Nem számomra, hanem a bajtársamra nézve, aki már jóval többet letett az asztalra. Mind tudásban, mind a szakmában. A sztori vicces része, hogy pár hónapja kértem bérkompenzációt. Megkaptam :) Azóta 20e Ft-al kevesebbet keresek :(. De persze nem a rendszer a hibás... Ezt nem fogják sose elismerni. 31 napos hónapba 160 órát dolgozunk. Ebből nem is lesz több. Röviden és tömören: kevés amit megkeresünk. Nem tudom elképzelni az életem másodállás nélkül. A munkánkhoz képest, szomorúan keveset keresünk. Rengeteg levonás... Talán nem vagyok egyedül azzal, hogyha megkapnánk azt fizetésként, amit megkapunk leadózás és levonások nélkül. Ez egy kielégítőbb állapotot eredményezne. Nem lenne fáradt személyzet, nem lenne unott munkába járás. Talán páran visszanyernék a mentőzés igazi érzését. Fiatal vagyok, de nem vak és nem hülye. Elszomorító, hogy a vezetés megragadt a régi világba, amikor már 3 fokozattal feljebb kellene pörögni. Nem tudom, hogy mi változott és mi fog, de jelenleg csak romlottak a viszonyok. Rengeteg veszteglő autó, kevés túlóra, kevés alapóra, fogyó dolgozói létszám és egyre növekvő esetszám. Az új közbeszerzéssel nem bővül a mentők száma, hanem sikerül kicsit szinten tartani a koruk végett. De reménykedni mindig lehet, hiszen ez hal meg utoljára...

***

Munkakörülmények: általánosságban rémes.
Fizetés: egy vicc, nem lehet elindulni vele az életben.
Elismertség: a barátaim, ismerőseim felnéznek rám. A családom tudja mit csinálok, nővérem mentőorvos, (igaz Németországban), apum volt mentőtiszt, anyum anesztes asszisztens.
Az emberek néha megköszönik a munkánkat, a legtöbben nem. (Nem parára gondolok...)
Lehetőség: semmilyen lehetőség nincs, milyen lehetőség lenne az OMSZ-nál?
Van két nyelvvizsgám (angol, német) ezért sem jár semmi... Mondjuk mikor beléptem kértek róla fénymásolatot! :D
Biztonság: ez az egy jó. Csak szabályosan kell dolgozni.
4 éve vagyok a cégnél, szerintem lényegében semmi változott, ja de kaptam ruhát 2 év után.
Jövő: Augusztusban kezdek Németországban, 6x ennyi pénzért, mint most. Nehéz döntés volta, de van olyan ország, ahol még a hivatásból meg is lehet élni.
Ami hiányozni fog: a váci csapat, remek embereket ismertem meg és a hangulatok amik a mentőzés közben értek. Ez felbecsülhetetlen!
Ami nem: kocsitologatás (mgk), otthon mosás és a megalázó bérlista...
***
 
Hát mostanában sokat gondolkodtam ezeken a kérdéseken. Mentőápolóként dolgozom immáron 4. éve. Még nagyon fiatal vagyok a szakmába úgyhogy talán szubjektív a nézőponton viszont hallva az ismerős mentődolgozóktól ez objektíven tükrözi az országot. Akkor szép sorrendbe. Munkakörülmények: a gépkocsiparunk leélt. Az év túlnyomó részében nem a saját gépkocsijaink futnak az állomáson mivel a mi mentőautóinkat "javítják". Kb 3/4 éve gyakorlatilag se híre se hamva az autónak.Sajnos nálunk 2 verzióból lehet választani: 1, vagy visszakapjátok szarul 2, vagy megjavítottuk de szarabb mint volt. Szerencsére a kocsijaink jól fel vannak szerelve minden aprósággal de az évek alatt ez is leamortizálódott. A negyedéves rendelés előtt elfogynak a fontosabb cuccok(gumikesztyű, infúzió, steril mull-lap) úgyhogy kiscserkész módjára megoldjuk a helyzetet vagy saját pénzből veszünk.
Fizetés: hát amióta nem engedélyezik a túlórázást én nem nevezem fizetésnek amit kapunk.
Elismertség: konkrétan pont leszarják hogy mit csináltál jól. De ha szarul csináltad már mész is a bitófára. A kórházi dolgozók meg úgy viselkednek minta spanyol bikák. Amint meglátják a piros ruhát már ugranak is össze velünk. Némely orvos meg direkt arra hajt hogy megalázzon és hibát keressen.
Biztonság: hát itt nagy disznóságot kell elkövetni hogy az embert kirúgják innen. tehát ez egy biztos állásnak mondanám.
Változott-e mondjuk a munka? Az ugyan olyan mint volt.
Változott-e mondjuk a munkahely? Igen. Nem az a lelkes vidám csapat ami volt.
Változott-e mondjuk az OMSZ? Rengeteget és nem épp pozitív irányba. És ugye mindig a legalsó kaszt érzi ezt meg a legjobban, mert ott rúgnak belénk ahol legjobban fáj. A pénztárcánknál.
***
Szia! 25 évesen úgy látom, finoman fogalmazva is, hogy siralmas. Pótlékokkal együtt sincs meg sokszor még a 100.000Ft sem. Bár csak OKJ-s vagyok és a bértábla legalján helyezkedek el szinte, mivel nemrég kezdtem ebben a szakmában dolgozni. A munkahelyet illetően viszonylag biztonságban érzem magam, mert fiatal ápoló nagyon kevés van, így néha úgy érzem próbálnak ott tartani. A lehetőségek szűkösek. Szeretnék szakosodni később vagy diplomázni (mellesleg mentőtisztnek tanultam, de anyagiak miatt félbehagytam), de ennyi fizetésből a több százezres tandíjakat képtelenség fizetni. Ha szerencsém lesz talán egy megnyert pályázat után lehet bekerülök majd azon szerencsések közé, akiket beiskoláztat a munkahelye (még ha csak magasabb szintű okj is az). A körülmények borzasztóak. Amikor haladhatnánk a betegek tisztázásával, rendbe rakásával szakadt lepedők vannak, vagy épp nincs ágynemű. Kevés a keret, így szűkölködik az osztály nagyon. Persze van amikor szerencsésebb időszakok vannak és adódik olyan lehetőség ami maximálisan a betegek gyógyulását szolgálja. Elismerni sosem fognak, ehhez hozzá kell szokni már most. A tanulmányaim alatt jobban kerestem diákként és alkalmi munkát vállalva, mint most. Ha beszélnék folyékonyan bármilyen idegen nyelvet akkor biztosan kimennék külföldre és a vendéglátásban helyezkednék el, esetleg ápolónőként kint. Jó barátom fél éve él kint, és takarítással több, mint kétszeresét keresi. És mi a felelőssége? Nem sok.
A helyzet tehát nem sokat változott az elmúlt évek folyamán, új kocsik ide vagy oda. Több éve nem sikerül megoldani a rendes munkakörülményeket, amik a bérek normalizálása mellett a legfontosabbak lennének. Nincs se normális munkaruha se munkavédelmi cipő és nincs megoldva a munkaruhák állomáson történő tisztítása sem. Megemlíthetnénk még a legutóbbi mentőautó tender kalandos útját, vagy az új B kategóriás kocsik és a lélegeztetett betegek esetét. És végül itt van még a vadi új, európai szintű mentésirányítási rendszer kiépítésének befuccsolása, ami az idei évet érinti.
Az oktatás kérdése is évek, ha nem évtizedek óta elhanyagolt, persze a jövőbeni 4 szimulációs központ és Sürgősségi Akadémia jól hangzik. A cég működésére jellemzően a közelmúltban leváltott, volt főigazgató Mártai István lesz ezentúl a jövő sürgősségi szakembereinek képzésével foglalkozó (sic!) szakember. 
Ameddig ennyire alap dolgok nem tudnak működni és jót szinte nem lehet hallani a mentőszolgálatról, természetesen a dolgozók részéről, addig nem hiszem, hogy helytálló áttörésről vagy éppen megerősítésről beszélni.

  

A bejegyzés trackback címe:

https://mentok.blog.hu/api/trackback/id/tr375377861

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.