Egyre többen hagyják itt Magyarországot és próbálnak szerencsét külföldön, nincs ez másként az egészségügyben, a mentők között sem. Pataki Gergely is így tett, neki bejött. Helyzetjelentés Finnországból. 

Finnország előtt hány évig mentőztél Magyarországon, milyen végzettséget szereztél itthon?

2008ban jöttem ki Finnországba, de tavaly áprilisa óta mentőzöm itt. Magyarországon 7 évig dolgoztam mentőápolóként, illetve kórházakban, üzemben ápolóként. Eléggé megkésve, 5 év után jutottam csak be a szakápolói képzésre.

Klassz munkahelyem volt, szerettem dolgozni. Ha lehetne tanácsot adni az otthon dolgozóknak - és itt inkább a vezetői pozíciókban levőkre gondolok - a rugalmasságot és egyenjogúságot tartanám fontosnak a dolgozókkal szemben. Nem az állomásvezető, vagy megyei főorvos miatt alacsony a bér, azon nem érdemes problémázni, a gond feljebb van.

Jó hangulatú csapat volt a kisbéri mentőállomás, volt összetartás műszakok után is. M11/4 jelentem, K191 üdvözletét küldi, jól van, igen, ülve, azonnal!

7 év után mi volt a fő ok a távozás mellett?

Régi szerelem volt Finnország, a hirtelen jött lehetőség és a lehetetlenség határait súroló magyar munkakörülmények együtt hatottak. Meghallgattam az ajánlatot, felhívtam a megyei vezető mentőtisztet (aki finn történelemben az ittenieket is meglepte pár részletes leírással), megköszöntem az addigiakat, és kikértem a véleményét.

Másnap felmondtam az OMSZ-nál is és a másodállásomban is.

A túlzott gondolkodás, vacillálás fontos döntésekkor nem segít. 5 perc alatt mindenre van válasz.

Miért pont Finnország? Hogy kezdtél neki az álláskeresésnek?

Nem kerestem tudatosan állást, véletlen jött a lehetőség, ráadásul nem is egészségügyi vonalon. Nyitott voltam a váltásra, és tudtam, előbb-utóbb „saját terepre” kerülök. Egészségügyi projektvezetőként folyamatosan pásztáztam az itteni egészségügyi lehetőségeket, tanulmányoztam a megfeleltethetőséget a két képzés közt. Kórházigazgatókkal, egészségügyi felső vezetőkkel volt alkalmam beszélgetni, ismerkedni az ellátásról, rendszerről.

Jelenleg milyen beosztásban dolgozol, ez minek felel meg Magyarországon? Összehasonlítanád pár mondatban a kinti és az itthoni munka előnyeit, hátrányait?

Jelenleg mentőápolóként az alap, kb mentőszakápolói munkakörben dolgozom. Tanulok még, a cél a diplomás, 4,5 éves képzés utáni beavatkozói egység ápolói státusza. „Alapápolóként” főleg orvosi konzultációt követően van lehetőség a gyógyszeres beavatkozásra. Alapvető szívritmuszavarok ismerete és ellátása, életmentő beavatkozások, újraélesztés gyógyszeresen, nagyjából magyar szakápolói szintű ellátás a feladatkör.

Diplomás ápolói végzéssel + 30 tanhetes ráképzéssel, vagy a 4,5 éves diplomás mentő szak elvégzése után nagyrészt önálló gyógyszerelési jog megszerzése (orvosi konzultálás után thrombusoldás, önállóan traumatológiai repozícionálások, externa szurása, intubálás...) a korlátozás.

Hatalmas földrajzi távolságok miatt (itt észak-Finnországban nem ritka a 3-400 km-es szállítás) szükség is van gyakran az ápolói beavatkozásra.

Helyszínen hagyás (ha nem egyértelmű a sine morbo oxicologicam) szinten orvosnak telefonálás után lehetséges.

Miben más a finn mentőszolgálat?

A finnek a hetvenes évek óta komolyan kutatták, tanulták a sürgősségi ellátás, oxiológia fortélyait, Gábor Aurélról nemrég kaptam egy közel száz oldalas  tanulmányt, átpásztázták egész Európát, USA-t a lehetőségekért. A felépítés a magyarhoz képest teljesen más. 2011 május 1 óta megváltozott a törvény, ez szabályozza, egységesíti az amúgy színes palettát, nagyrészt a tűzoltóság, vagy egyetemi kórház végzi a mentést, de túlnyomórészt vállalkozói rendszerben működnek a mentők, tendereket írnak ki bizonyos időnként, a feltételeket az eü. minisztérium rögzíti, és a kistérségek fizetik.

Májustól egységesebb, leszűkítették 6-ra a vészközpontokat 13-ról, országos rendszer fogja össze az állomásokat. A központos egyébként nem utasít, hanem koordinál. Az egységek átpasszolhatják egymás közt a feladatokat, ha úgy logikusabb, vagy fáradtak. Éjszakánként, főleg a szállító nem ritkán fut 4-600 kilométert, olyankor besegít az eset, illetve ha távol van az egyik, indul a másik elv alapján dolgozunk.

Az autók jók, tűzoltóságok merci flottával dolgoznak főleg, nálunk transporter fut, 4 kerekes, turbós, automata sávfigyelővel, kartámasszal, tripla klíma + teljes gyári felszereléssel. Összességében a szervízigényt és a végső költségeket illetően - szerintem - olcsóbb beruházni, mint rongyot foltozni ideiglenesen, de természetesen minden anyagi hátterű invesztálás alapja a rendelkezésre álló pénz, amiről kistérségek/politikai döntéshozók döntenek fentebbi szinten.

Verseny van keményen, a betegszállítás/mentes egyaránt pénzforrás, sok vállalkozó nem igazán kedveli a helyszínen hagyást. Pénz beszel itt is. A bevételek 70%-a a dolgozok bérére megy, fontos, hogy a főnök és a beosztott is elégedett legyen.

Hogy néz ki egy átlagos műszakotok?

Műszakrend főnökfüggő + kollektív szerződés szabályoz, a magyar folyamatos készültséget csak a tűzoltók tudják megfizetni, a humánerőforrás itt a legdrágább faktor. Mi itt egy 12000 fős kistérséget látunk el, 8-an vagyunk, 5 fiú, 3 lány. 3,5 napos műszak van, hétfő reggeltől szerda reggelig, onnan péntek délután, majd hétvége szabad, következő héten csere. Nappal 15:45-ig helyi sürgősségi ambulancián nővérkedik az esetcsapat. Labor, első ellátás, továbbküldés orvoshoz/magasabb ellátásra igény szerint. A másik, szállító egység az állomáson vár. Fűnyírástól festésig, mentők műszakira vitele, mindenkinek van saját területe, igyekszünk magunk fenntartani az állomás működését. Hivatali időben azonnal indulunk a hívásra, ügyeletben 15 perc a hívástól az indulásig, otthoni ügyelettel. Aki szomszéd térségben lakik, alhat az állomáson. Projektoros vetítő, sauna, sportolási lehetőségek, grill, studio hangrendszer van a szórakozásra, illetve negyed óra. Otthon esetműszakban nemigen jó levenni az egyenruhát, boltba is készültségben megyünk.

Ápolói/sofőrműszak egyik a másik után, nem annyira fárasztó, kevésbe unalmas. A „sofőr” végzi a méréseket, infundál, gyógyszerel ápolói utasításra, így aki felelősséggel van az ellátásért, nem kell, hogy beavatkozzon. Dokumentálás, orvosi konzultáció szükség szerint, illetve szállítás alatti felügyelet. Respirátor kapnoval, szívó, zoll defi modemmel (telefonon keresztüli konzultálás előtt beküldöm az ekg-t, ha nekem nem egyértelmű, döntsön/viselje a felelősséget a másik fel.

A műszakban a tapasztaltabb, magasabb végzettségű döntése, tanácsa megfontolandó ha „action” van, de saját felelősségre dolgozik mindenki.

2 kistérségi kórház van, egy súlyponti, és egy egyetemi, ezek közül választunk ellátási szintnek, területi hovatartozás, illetve nyitvatartásnak megfelelően. Helikopteres egység segít, ha épp nem repülnek, a helidoki a legnagyobb segítség telefonban.

Az így összesen 2-3 napos folyamatos rend néha megterhelő, éjszakánként behívások főleg nyaranta gyakoriak (az ország turisztikai fővárosában lakom), de télen sem egyszerű, mínusz 30-ban az autóm folyamatosan az elektromos melegítőn van, így nem olcsó a bejárás.

A táv nagyjából 2-4 km, így pár perc alatt elérjük az állomást, a 4 sürgősségi szint A;B;C;D mindegyike eseten garantáltan 10 percen belül.

Kódokkal dolgozik amúgy a vészközpont, csoportosítva vannak. A700 élettelen, 703 légúti, 704 mellkasi fájdalom, stb. rengeteg kód van tűziknek, rendőröknek, ill. nekünk, de a teljes működés így lefedett, smsben jön a riasztás, a központi egységre pedig a koordináták.

Az autó így méteres pontossággal kalibrálva indul, nem kell variálni. A kisvárosunk 2 legmesszebbi pontja 55 km-re van, nagyok a távolságok, de az úthálózat remek, az autósok előzékenyek, igazi közúti - itt legalábbis - egy éve nem volt.

Leggyakoribbak a szív-és érrendszeri bajok, valamint mi szállítjuk, látjuk el a háziorvosok által ismert időskori bajokat, korokat is. Kórházból haza, illetve járó/egy ember felügyeletere bízható fekvőbetegeket taxi szállít, tehermentesítve minket, és munkát biztosítva nekik. 

Hogy gondolod? Összességében megérte váltani?

Összességében sajnos nagyon kicsi a magyar képzési átfedés, csaknem nulláról kellett indulni. Más az oktatás, a szemlélet, nyilván a betegség, anatómia stb azonos.

Életem egyik legjobb döntése volt hogy léptem, családi házam van, 2 lányom boldog az oviban, feleségem ugyan még nem dolgozik, de anyagilag nincs életveszély.

Nem kolbász a kerítés, munka itt is van, sok, de a honorárium - és most főleg az erkölcsi, etikai oldalra gondolok - bőven kompenzál.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mentok.blog.hu/api/trackback/id/tr442946082

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gulliver 2011.06.01. 10:16:11

Finnországban minden területen elmondható, hogy megbecsülik a dolgozót - úgy általában egymást is. Nagyon figyelnek egymásra, és - a téli hidegek meg a nagy távolságok miatt - nagy az egymásrautaltság is. Alapvetően lassan vezetnek a finnek (unalomig biztonsági játékosok), de így is látszik, hogy nagyon figyelnek egymásra, a mkj sziréna nélkül közlekedik általában, mert az autósok már a villogány láttán is lehúzódnak. Igen, a mögöttük jövő fényhidat is észreveszik. :)

ineralisi · http://degzfigyelo.blog.hu 2011.06.01. 22:24:14

Én is szeretek itt, nagy hülye lettem volna, ha kihagyom ezt a lehetőséget és otthon maradok nyavalyogni: ez nem megy, az nem megy; máig nekem kéne hálás lennem, hogy dolgozhatom valami önimádó bunkónak, aki van oly kegyes és bejelent - minimálra.. Aztán zsebbe oszt valamennyit, mert ő annyira gazdag meg jó fej. Persze.. Miből is gazdag? Hát, hogy elteszi magának a nyereséget, mert ő annyira rafkós, hogy azzal baszik ki, akivel együtt termeli a nyereséget.

Na, ez itt éppen fordítva van, a főnök hálás, mert jól dolgozom, mire kitalálná, mit akar, már megcsináltam, mehetünk haza, vagy mehet a hajóját bűvölni.

Lépni kell hát, nem panaszkodni. Felnőtt emberek vagyunk, akik elméletileg maguk élik-építik a maguk életét. Nem csak négyévente van választás, az ember akkor választ, amikor számára itt az ideje, és nem csak politikai listákra lehet szavazni, hogy melyik lophasson a következő négy évben, hanem lehet magunkra, és a szeretteinkre is szavazni. És meg lehet oldani a saját nyugdíjkérdést is, meg azt is, hogy a gyerekemet senki ne próbálja semmiféle vallásra nevelni, ha maga nem akarja, satöbbi.. Attól felnőtt az ember, hogy meg tudja oldani ezeket a kérdéseket maga.

serfecs (törölt) 2011.06.02. 07:42:04

Sokat vagyok Finnországban (én is az északi részén) és sajnos már az eü szolgáltatást is volt szerencsém kipróbálni. Ég és föld.

na__most__akkor 2011.06.02. 08:30:27

Néha kiborulok.
"nem csak politikai listákra lehet szavazni, hogy melyik lophasson a következő négy évben"
Amikor ELMEHETTEM VOLNA, ötvenéves voltam. Tíz unokával... Gyáva kukac voltam. Voltunk. Nem tudom, ma mit tudnánk segíteni a TIZENNYOLCNAK - kintről.
Talán többet, mint a mostani nyugdíjból, ami - mit mondjak - marhára inog.