Sok dolog van amit hallunk innen-onnan, miért lenne ez másképp ha mondjuk elsősegélyről van szó. Ezekkel a innen-onnan információkkal egy a baj, legtöbbször egyszerűen hülyeség. Többet ártanak, mint használnak. Íme 14 mítosz az elsősegély témaköréből.

1. A méh csípés

Méh szúrás esetén a méh fullánkjával együtt a méregmirigy is távozik a rovar testéből, majd ezután még egy jó ideig pumpálja a mérget az áldozatba. A szúrás igen fájdalmas, ezen kívül, aki allergiás a méh csípésre, akár halálos is lehet rá nézve. Úgy nevezett anafilaxiás sokk alakulhat ki, ami a szervezet túlzott reakciója valamiféle környezeti tényezőre, jelen esetben a méhcsípés következtében a szervezetünkbe örülő méregre.

Mit tegyünk, ha már megvan a baj?

• 1. Először is amilyen gyorsan csak lehet távolítsuk el a fullánkot, nem kell tű vagy csipesz, az ujjainkkal könnyedén meg tehetjük mindezt
• 2. Ha az áldozat allergiás a méh csípésre rendkívül fontos az azonnali segítséghívás, hiszen feltehetőleg újra jelentkeznek a tünetek, ha valaki tudja magáról, hogy allergiás, mindig hordjon magánál EpiPen-t, vagy hasonló szert!
• 3. Ha valakit szúrás ér, de arra nem allergiás, területileg gyulladás, vörösödés, duzzanat alakulhat ki.Erre a közönséges jég vagy egyéb erre kifejlesztett kenőcsök tökéletesek
• 4. Ha valakit 10 körüli csípés ér vagy a csípés a nyak, száj, szem környékén található, a biztonság kedvéért forduljon szakemberhez.

Infó! - EpiPen / Egy hátránya van a szernek, mégpedig az ára. A 2006-os Pharmindex szerint 14.950 HUF!

2. Kígyómarás

Szerencsére Magyarországon csak két mérges kígyó faj - a keresztes- és a rákosi vipera – él, melyek száma, élőhelyük pusztulása miatt olyannyira összezsugorodott, hogy még a kutatók is csak igen ritkán bukkannak rájuk. Ennek ellenére hajlamosak vagyunk minden siklóban félelmetes, veszélyes viperát látni. Ami nem is baj, nekünk sem esik bajunk és nekik sem. Ma már a teljes hazai állomány számát becsülik ötszázra. Mindez két élőhelyen koncentrálódik: a Fertő-Hanság Nemzeti Park területén és a Duna-Tisza közén. Az állomány nagy része - 80-90%-a - ez utóbbi területen található. Így ezeken a terültetek vigyázzunk!

Mit tegyünk, ha már megvan a baj?

• 1. Egy kis körültekintéssel elkerülhető a találkozás: túrázás közben hordjunk magas szárú cipőt, nézzünk szét mielőtt letelepedünk egy–egy füves réten. Ennek ellenére, hogyha valakit mégis az a „szerencse ér”, hogy egy ilyen ritka faj kósza egyede megmarja, feltétlenül forduljunk orvoshoz!
• 2. A marást ért területet ne emeljük szívünk felé, ezzel lassíthatjuk a méreg szétterjedését a szervezetünkben.
• 3. Mossuk meg az adott területet meleg vízzel és szappannal.
• 4. Ha végtagunkat éri a marás a szívünk és a marás közé egy szorítókötést helyezzünk fel, azonban ügyeljünk, hogy ne legyen túl szoros, mivel az szövetelhalást okozhat!
• 5. Ne tegyél semmi olyat, ami ártalmas lehet, pl. a seb kimetszése, kiszívása, és érleszorító alkalmazása.
• 6. Mivel - azt korábban olvashattuk - hazánkban mindössze két mérges kígyó fajt tartanak számon, így a környék eü. intézményében tudni fogják milyen faj okozta a marást, ha nem itthon ér a marás, hanem veszélyes fajokban gazdag területeken, ha a kígyó elpusztult vigyük magunkkal a kórházba!
• 7. Nem mindenkinek kell ellenmérget adni, akit megmart a kígyó. Kezelése szakértelmet igényel! Azoknak a betegeknek van szükségük ellenméregre, akik esetében a kígyóméreg bizonyítottan felszívódott és korán súlyos tünetek léptek fel, pl: eszméletvesztés, alacsony vérnyomás, a véralvadás hiánya, az orr vagy a fogíny vérzése, esetleg vérhányás, az izmok fájdalma és merevsége, bénulások, üszkösödések.
  Az idegméreg legkorábban a szemizmok működésén figyelhető meg: felfelé tekintéskor a szemhéj nem emelkedik. A marás helyének enyhe vérzése és megduzzadása még nem indokolja az ellenméreg szükségességét.

A kígyók szigorúan védettek, ne bántsd őket!

3. Kezelhető-e a hiperventilláció egy papír zacskóval?

Először is mi az a hiperventilláció? A hiperventillációt gyakran kötik össze pánik rohamokkal, fiziológiás vagy érzelmi reakciók hatására nő a légzés szám. Ezzel együtt mélyül és rövidül a belégzés, aminek hatására a szervezet szén-dioxidot veszít, így a vér optimális pH-szintje felborul. Hatására ún. respiratorikus alkalózis jön létre, az artériás szénmonoxid szint csökken, ettől az agyban érösszehúzódás alakul ki, melynek agyi oxigénhiány és annak tünetei a következménye. Súlyos esetben eszméletvesztés/ájulás alakulhat ki. Azonban nem életveszélyes állapot, nagy bajt az eszméletlen állapotban való esés okozhat.

Mit tegyünk, ha már megvan a baj?

• 1. Nyugtassuk meg az illetőt, ez a legfontosabb.
• 2. Vegyünk egyenletesen levegőt (14/perc).
• 3. Az alkalózis megakadályozására használhatunk zacskót, így ugyan is pótolni tudjuk a megfelelő mennyiségű CO2-őt! Azonban ügyeljünk, hogy a belégzett oxigén is kielégítő mennyiségű legyen!
• 4. Helyezzük biztonságos helyre az illetőt, nehogy ájulás esetén sérülést szenvedjen.
• 5. A hiperventilláció persze ritkán a gépi túllélegeztetés, központi idegrendszer betegségei, szalicil mérgezés, májkóma, láz, fájdalom ill. bakteriális szepszis esetén is kialakul, de ezek nem a mindennapi élet eseményei, ritkák.

A vizelet megszünteti a medúzafullánk okozta fájdalmat?

Nos nem igazán. Igaz ez függ a vizelettől, de a végeredmény még akár rosszabb is lehet. Mivel csalánozók, karjaik végén apró csalánsejtek találhatóak, amely a bőrfelülettel érintkezve allergiás reakciót válthatnak ki. A csípések, mely eleinte veszélytelennek tűnhetnek, kb. egy óra elteltével görcsöt és iszonyatos fájdalmakat okoznak. A csípés hatására a vérnyomás hirtelen felszökik, akár agyvérzést, szívbénulást is okozhat. Ha ilyen csípést tapasztalunk akkor azonnal jöjjünk ki a vízből, mert rendkívül fontos, hogy a csípést követő 15-20 percen belül orvosi segítséget kapjunk.

Mit tegyünk, ha már megvan a baj?

• 1. Távolítsuk el a karjait, illetve az állatot a testünkről. Azonban ne érjünk hozzá csupasz kézzel, mivel akkor újabb csípést szenvedhetünk. Használjunk bármit pl. törülköző, ruhadarab stb.
• 2. Öblítsük le a szúrás területét, ezzel eltávolítva csalánsejteket. Itt is vagyunk az ellentmondásos résznél. Sok helyen sok mindent javasolnak: ecet, vizelet, benzin, tengervíz, ammónia, vodka és még sok más egyéb állítólagosan alkalmazható folyadék csípés esetén
• 3. Ausztráliai kutatók szerint egy biztos: semmi sem biztos. Ecet (5%-os ecetsav oldat) esetében a légbiztatóbbak az eredének, mivel denaturálja, azaz tönkreteszi a csalánsejteket, amíg így nem tudnak mérget fecskendezni az áldozatba. Ecet persze közel sincs mindenkinél kéznél, ilyen esetekben a tengervíz lehet hatásos, az édes víz semmiképp, hiszen az ingerli a sejteket, így nem hogy megakadályozza a méreg befecskendezését, még gyorsítja is.
• 4. Vizelet: a vizelet főként vizet és egyéb anyagcsere végtermékeket tartalmaz nagy számban, Így ammóniát is, ezért lehet alkalmas ilyen esetben. Azonban függ az egyén táplálkozásától és még egy sor egyéb dologtól milyen is a vizelet összetétele, így akár hatását tekintve olyan is lehet mint a tiszta víz, az pedig mint említettem nem a legjobb.
• 5. Mint minden esetben itt is elmondható ,ha tudunk forduljunk szakemberhez. Medúzával szennyezett területeken biztosan találunk segélynyújtó helyet, ahol szakszerű ellátásban részesülhetünk.

Az orrvérzés

Valószínűleg mindenkinek vérzett már az orra. Leggyakoribb kiváltó okok a traumás esetek, mikor a focilabda fejbe talál, vagy egy jobb egyenes okozta orrvérzés. Vannak azonban más lehetőségek is amik orrvérzést okozhatnak, a nyálkahártya sérülése vagy éppen a magas vérnyomás. Ha ''csak úgy" elkezd vérezni az orrod és ez gyakran megesik fordulj orvoshoz, valamint ha lehet ilyenkor mindig ellenőriz d a vérnyomásod.

Mit tegyünk, ha már megvan a baj?

• 1. Maradjunk nyugodtak, a helyzet gyakran közel sem olyan vészes mint amilyennek látszik.
• 2. Kérdezzük mg mi történt: traumás sérülés a vérzés oka, vagy nem, hiszen előbbi esetében más sérülések is előfordulhatnak pl. agyrázkódás stb.
• 3. Fontos a nyugodt és megfelelő légzésszámú légzés fenntartása.
• 4. Döntsük előre az illetőt, soha ne hátra! Eközben egy steril gézdarabot adjunk neki, amivel tamponálhatja a vérzést amíg elkészítjük a a parittyakötést.
• 5. A vér inkább a padlóra folyjon, mint esetleg aspirálva azt fulladáshoz vezessen!
• 6. Kisebb vérzés esetén ujjainkkal fejtsünk ki nyomást a vérző orra (az orrcsontra vagy orrszárnyakra), minimum 5 percig!

A parittyakötés.

Steril mullpólya 50-60 cm-es darabját hajtsuk félbe, majd az illeszkedő végeknél kezdjük el hengerben feltekerni.

A csúzlira emlékeztető kötésforma elkészítéséhez egy nagyon hosszú téglalap alakú vászonra, esetleg mull-, kalikó- vagy gézpólyára van szükség, amit minkét végénél egyszer vagy kétszer hosszirányban behasítunk.
Állkapocscsont-törés vagy szemsérülés esetén jó szolgálatot tesz a parittyakötés.

vagy...

A parittyakötés során egy pólyából kb. 50-60 cm hosszú részt levágunk, majd azt két ol-dalánál hosszában behasítjuk. Az egy-egy oldalon keletkező pólyaszárakat megkötjük, és az így keletkező középső pólyaágy részbe steril mull lapot helyezünk. Ezután felhelyez-zük ezt a beteg arcára úgy, hogy a mull lap fedje az orrot. A szárakat a képnek megfelelő-en kötjük. (Az áll sérülésére hasonló kötést fel lehet helyezni).